Innentől lesznek érzékenyebb lelkületű embereknek talán túl naturális részletek, ezért előre is elnézést kérek, ha bárkinek sok lenne.

Január 22-én még kiengedtem, akkor is hasonlóképp viselkedett, SEMMIT nem vettem rajta észre, ami miatt aggódnom kellett volna. Január 23-án délben, mikor kivettük a ketrecből, már alig élt. Értsd: nehezen vette a levegőt (nem volt taknyos), ki volt hűlve, és hófehérek oltak mind a tappancsai, mind az ínye, ha letettük, kicsúszott alóla a hátsó lába, a mellsővel próbálkozott még, de feladta fél perc után. Gyors telefon, tipp: itassam meg cukros vízzel, hátha csak inzulinómás. Azt hajlandó volt meginni nagy nehezen. Dokinál röntgen (vizesedett a „belseje” – bocsi, itt már nem nagyon értettem, de valami ilyesmit mondtak). Vérvétel a cukormérés miatt (nagyon nehezen ment, a keringése gyakorlatilag ekkorra már leállt, tappancsából nem jött vérmasszírozás után sem, ezért belevágtak a körömágyába, majd két perc erőltetett masszázs után jött egy csepp, iszonyatosan besűrűsödött vér, a cukra 5,9 volt, inzulinóma tehát kizárva). A testhője mérhetetlen volt, a szívhangja pedig olyan gyenge, hogy sztetoszkóppal sem lehetett hallani… Kapott két szurit, antibiotikum, vitamin, szteroid, az a mix, amit mindig kapnak, ha nagyon le vannak gyengülve. Másnap vittük volna ultrahangra megnézetni, de azt sajnos már nem élte meg, a szervezete és ő is csütörtök hajnalban feladta a harcot.

Ma jött meg a boncolás eredménye, ami tüdőgyulladást állapított meg (influenzavírussal összefüggésben, nem nagyon volt már olyan felület a tüdejében, amin felvehette volna az oxigént). Ami fontos, és tulajdonképpen ezért is írom le nektek az egészet: a göri nem volt taknyos, nem tüsszögött, nem volt levert, nem vette nehezen a levegőt. Csak az utolsó tünet jelent meg, de az is az utolsó 24 órában. Pinky nem járt sétálni, utoljára nyáron volt kint, különben a gangon élt –kivéve az utolsó egy hónapot, amikor behoztuk, hogy lássam rajta, ha valami változik. Mindketten náthásak/influenzásak vagyunk, de ilyenkor nem puszilgatjuk vagy gyömöszöljük őket orrba-szájba, nem tüsszögünk rájuk, semmi olyan, amitől az eddigi tapasztalatok alapján elkaphatott volna bármit. Emellett télen folyamatosan kapják a vitamint és immunerősítőt, pontosan azért, amiért ilyenkor én is c vitamint szedek, nehogy összeszedjenek valamit.

Ami utólag TALÁN tünetként értelmezhető: Pinky duci volt és emiatt nyöszörögve aludt, mióta nálam van. Mostanában is nyüsszögött, de ezzel nem vittem dokihoz, hiszen harmadik éve ezt csinálja. Tápot nem volt már hajlandó enni, csak a husit, hiába volt előtte nasinak. Mindig habzsolva kajált, ezért heti egyszer kihányta az elfogyasztott kaját. Ez az utolsó időszakban is megvolt, csak mondjuk heti kétszer (utoljára 16-án, csütörtökön, és 20-án, hétfőn). Lehet, hogy ezzel is dokihoz kellett volna vinnem, de mivel megszokott volt korábban is, nem vittem.

Summa summarum: általam látható vagy észrevehető hangulatváltozás, levertség, egyéb tünet nem volt, csak amit itt felsoroltam nektek. Pinky öreg volt, az tény. De bármikor előfordulhat fiatal állatoknál is, ha le van gyengülve az immunrendszerük. Szerencsés az, akinél látható tünetek vannak, hiszen tud ellene tenni. Akinél nincsenek, az maximum imádkozhat és szurkolhat, mikor előjönnek, hogy életben maradjon a kedvence."

Nyugodj békében Pinky!