Figyelem! Ez az oldal cookie-kat és hasonló technológiákat használ.

Ha nem változtat a böngészője beállításain, beleegyezik a használatukba.

Elfogadom

Oldalainkat 40 vendég és 0 tag böngészi

  • A vadászgörény
  • Egészség
  • A mellékvese megbetegedése

Dr. Pazár Péter előadásának egy részlete. A teljes előadás anyagát itt találjátok

GÖRÉNYEK HORMONÁLIS MEGBETEGEDÉSEI
Pazár Péter
SZIE-ÁOTK, Egzotikus Állat- és Vadegészségügyi Tanszék

A mellékvese megbetegedése
A mellékvese megbetegedése vadászgörényekben egy betegségkomplex (Ferret Adrenal Disease Complex), amelynek hátterében alapvetően szexuálszteroid túltermelés áll.
A betegség kórfejlődése nem minden részletében ismert, túlnyomó többségében ivartalanított állatokban jelentkezik.
Más állatokhoz hasonlóan vadászgörényekben is a hipotalamusz GnRH szekréciója szabályozza a hipofízisben termelődő gonadotropok vérszintjét. Ivaros állatokban ezek a hormonok felelősek a szabályos ivari ciklus kialakításáért.
A gonádok elvesztésével a hipofízis hormontermelése tovább folytatódik, viszont elvész a nemi hormonok negatív visszacsatoló hatása, amely a hipotalamusz szintjén érvényesülne.
A mellékvese zona reticularis rétegében egészséges állatokban is jelen vannak androgén típusú vegyületek szintézisére képes sejtek. A sejteken vadászgörényekben igazoltan találhatóak LH receptorok. Az ivartalanítást követően az LH a gonádok helyett ezeken a receptorokon fejti ki stimuláló hatását, ami idővel a zona reticularis sejtjeinek hyperplasiáját vagy daganatos elfajulását okozza. Egy vagy mindkét oldali mellékvese érintett lehet. A klinikai tünetek megjelenéséért a vérbe kerülő szexuálszeroidok felelősek. Ezek a hormonok az állat ivarától független összetételben és arányban termelődnek, általában az estradiol, a 17-hydoxiprogesteron vagy az androstendion szintje mutat emelkedést.
A betegség lényegében eltér az emberben és kutyában is ismert Cushing-szindrómától, mert a glükokortikoidok fokozott termelése csak kivételes esetekben társul a kórképhez. Vadászgörényekben, bár mindkét mellékvese érintett lehet, a betegség hátterében nem figyelték meg a hipofízis daganatos elváltozását, mint a centrális Cushing-szindróma esetében.
A kórfejlődés alapját tehát elméletben az ivartalanítás teremti meg, ennek ellenére a mellékvesék méretének vagy szövettani szerkezetének megváltozása néha ivaros állatokban is megfigyelhető.
Számos hajlamosító tényező szerepét vizsgálták a betegség kialakulásával kapcsolatban. Jelen tudásunk szerint az ivartalanítás időpontja összefüggést mutat a betegség jelentkezésének időpontjával, de a gyakoriságával nem. Azaz az Egyesült Államokban megszokott korai ivartalanítást követően a görények fiatalabb életkorban, de nem nagyobb eséllyel betegszenek meg, mint Európában, ahol az ivarérettség környékén történő ivartalanítás volt gyakori. Általában elmondható, hogy a tünetek a gonádok eltávolítását követő 2-3 évvel kezdenek kialakulni, de ebben nagy egyedi eltérések mutatkoznak.
A nagy egyedi eltérések hátterében a másik hajlamosító tényező, a fotoperiódus szerepe állhat. A vadászgörények erősen szezonális viselkedésű állatok. A mesterséges környezetben való tartás, ahol a természetesnél jóval több megvilágítást és meleget kapnak az állatok, hozzájárulhat az LH-szint, és ezáltal a mellékvese sejtjeit ért stimuláló hatás növekedéséhez. Ennek hátterében a melatoninszint csökkenése állhat, természetes környezetben a csökkenő megvilágítás növekvő melatoninszintet, és ez a hipotalamusz GnRH termelésének elnyomását okozza.
A vadászgörények mellékvese betegsége mindkét ivarban egyformán előfordul. Az első klinikai tünet általában szőrhullás, illetve a szőrzet ritkulása a farkon és a fartájékon, ez leggyakrabban a tavaszi-nyári időszakban jelentkezik. Sok esetben a következő vedléskor a szőrzet állapota magától rendeződik. Feltételezhető, hogy a melatonin szabályozó szerepe a betegség korai stádiumában még érvényesül. Ahogy azonban a mellékvese által termelt szexuálszteroidok mennyisége növekszik, a tünetek folyamatosan erősödnek, és a következő évben már nem történik spontán javulás.
A szőrhullás a teljes kopaszságig súlyosbodhat. A betegek mintegy harmadában a szőrzet ritkulása mellett a bőr szárazsága és viszketegség jelentkezik. A faggyúmirigyek váladéktermelődése fokozódik, comedok jelennek meg a bőrben, gyakran visszatér az állat ivaros jellegű szaga. A szexuálszteroidok viselkedésre gyakorolt hatása miatt az állatok ivaros viselkedésformákat mutatnak. Nőstényekben péraduzzanat, hímekben a prosztatára gyakorolt hormonális hatások miatt paraprosztatikusciszták kialakulása, és következményes stranguria gyakori.
A mellékvesében lezajló szövettani változások pontos háttere egyelőre ismeretlen, a betegek egy részében csak hyperplasia, máskor adenoma vagy adenocarcinoma alakul ki. Késői stádiumban a szexuálszteroidok a csontvelőre gyakorolt szupresszív hatása vagy a tumor növekedése miatt általános tünetek, bágyadtság, vérfogyottság jelentkeznek.
A mellékvese betegség gyakorisága és a jellegzetes bőrtünetek miatt a betegség gyanúja könnyen megállapítható. A pontos diagnózishoz, a nem típusos esetek felismeréséhez és a kezelés megválasztásához viszont részletes vizsgálati sort szükséges elvégezni.
Differenciál diagnosztikai szempontból nőstényekben az aktív petefészek vagy ovarian remnant okozta hormonális változások, hímekben a vizeletürítést akadályozó egyéb kórformák, pl. húgykövesség, hólyaggyulladás jöhetnek számításba.
A részletes kórelőzményt és fizikális vizsgálatot követően teljes vérlabor és hasi ultrahangvizsgálat szükséges. A laboratóriumi eltérések általában nem specifikusak, csontvelő szuppresszió esetén anaemia, pancytopenia figyelhető meg. A biokémiai paraméterek közül gyakori az ALT emelkedése, de ez nem specifikus a betegségre.
A hasi ultrahangvizsgálat alkalmas a mellékvesék méretének, szerkezetének elbírálására. A jobb és a bal mellékvese normál méreteire több szakirodalmi referencia érték is elérhető (O’Brien et al. 1996, Neuwirth et al. 1997). A klinikai gyakorlatban legegyszerűbben használható protokoll szerint kórosnak minősül, ha bármelyik mellékvese legrövidebb átmérője 3,9 mm-nél nagyobb, és/vagy alak- és szerkezetbeli eltérés (lekerekítettség, heterogén szerkezet, mineralizációs jelek) mutatkoznak (Kuijten et al. 2007).
A mellékvesék méret- és alakbeli eltérései nem feltétlenül mutatnak összefüggést a szerv hormontermelő tulajdonságával. A szerkezetbeli eltérések utalhatnak malignitásra, de az ultrahang nem ad egyértelmű információt a szöveti tulajdonságokról.
Hiányosságai ellenére a szakszerűen végzett hasi ultrahangvizsgálat a legfontosabb diagnosztikai eszköz a betegség felismerésében. Segítségével nőstényekben elkülöníthetőek a petefészkek elváltozásai. Amennyiben az ivartalanított állatban ovarian remnant nem található, de a műtét során csak ovariectomiát végeztek, a mellékvese hormontermelése miatt gyakran a méhnyálkahártya megvastagodása, a méh daganatos elfajulása diagnosztizálható. Hímekben felismerhetőek a prosztata elváltozásai, és elkülöníthetőek az egyéb húgyúti problémáktól.
Ha a klinikai tünetek és a hasi ultrahangos lelet nem kórjelző értékűek, a szexuálszteroidok direkt meghatározására lehet szükség. Mivel nem kiszámítható, hogy egy adott egyedben a hormonok milyen arányban termelődnek, diagnosztikai szempontból csak a három hormon (estradiol, 17-hydoxiprogesteron, androstendion) együttes mérése célszerű. Hazánkban az androstendion szint meghatározása a rutin állatorvosi gyakorlatban jelenleg nem elérhető.
Mivel a vadászgörények mellékvese betegségének kóroktana eltér a Cushing-szindrómáétól, a Cushing diagnosztikában használt tesztek (ACTH stimuláció, LDDS) nem alkalmasak a betegség kórjelzésére.
A vadászgörények mellékvese megbetegedésének gyógykezelésére műtéti és gyógyszeres kezelési lehetőségek is rendelkezésre állnak.
Amennyiben az előzetes képalkotó vizsgálatok eredményei alapján csak a bal oldali mellékvese érintett, ennek sebészi eltávolítása az esetek többségében problémamentesen megoldható. A jobb oldali mellékvese a vena cava caudalis és a máj közelsége miatt sebészileg nehezen megközelíthető. A jobb oldali vagy mindkét mellékvese érintettsége esetén több műtéti megoldást leírtak. A szerző véleménye szerint a SzIE-ÁOTK Kisállat Klinikáján a szerv tokjának megnyitásával végzett részleges eltávolítás (debulking) a betegek többségében kielégítő eredményt hoz. A vénafal egy darabjának kimetszésével, a vena cava caudalis lekötésével vagy mindkét mellékvese eltávolításával járó műtéti megoldást a Klinikán nem végeztünk, de a szakirodalomban eltérő vélemények találhatóak a különböző megoldások hatékonyságával kapcsolatban. Bilateralis adrenalectomiát követően elvileg a mineralo- és glükokortikoidok pótlására van szükség, több amerikai leírás csak átmeneti hormonkiegészítésről számol be.
A kutyák Cushing-szindrómájában korábban használt gyógyszerek, mint a ketokonazolés mitotane vadászgörényben nem bizonyultak kellően hatékonynak és biztonságosnak. A trilostane (3β-hydroxysteroid dehydrogenase blokkoló) alkalmazása a hatásmechanizmusa alapján a görények mellékvese betegségében is javasolható lenne, mivel gátolja a 17-hydroxiprogesteron és az androstendion szintézisét. Ennek ellenére a szakirodalom alacsony esetszámról és eltérő eredményekről számol be, ezért jelenleg a trilostane alkalmazása nem javasolható.
A fotoperiódus és ezáltal a GnRH termelődés befolyásolával a melatonin elvileg alkalmas a mellékvese betegség gyógykezelésére. A hatóanyag a “jetlag-szindróma” kezelésére használt tabletta vagy prémtermelő nyércek számára fejlesztett implantátum formájában érhető el. A melatonin rövidtávon a tünetek enyhülését okozza, de nem bizonyult kellően hatékonynak a betegség hosszú távú kezelése szempontjából, valamint folyamatos adagolása nehézkes, ezért alkalmazása nem terjedt el.
A vadászgörények mellékvese betegségének gyógyszeres kezelésére a GnRH analógok váltak be a legjobban. Ezek közül a leuprolide-acetát injekció formájában humán készítményként, a deslorelin-acetát implantátum formájában állatorvosi gyógyszerként elérhető. A GnRH analógok hatásmechanizmusa azon alapul, hogy míg a hipotalamusz által termelt hormon kis mennyiségben és pulzáló leadás mellett fokozza a gonadotropok termelését, folyamatos magas szintje a receptorok számának csökkenését okozza. Ezáltal a hipofízis elveszti érzékenységét a GnRH hatására, és a gonadotropok szintje lecsökken. Az LH szint csökkenésével megszűnik a mellékvesék hormontermelését okozó stimulus, és a klinikai tünetek enyhülnek. A betegség kóroktanából adódóan a gyógyszeres kezelésre folyamatosan szükség van, ezért a gyakorlatban a hosszabb hatásidejű implantátumok terjedtek el. A deslorelin implantátum hatásideje betegenként jelentősen különbözhet, átlagosan 1,5-2 évig alkalmas a tünetek elnyomására.
A vadászgörények mellékvese betegségének gyógykezelésében a nehézséget az adott beteg számára optimális kezelés megválasztása jelenti.
Idősebb vagy egyéb krónikus betegségekben szenvedő görények esetén a magasabb műtéti kockázat miatt az implantátum egyszerűbb megoldást nyújthat. Ez viszont hatásából adódóan tüneti kezelésnek minősül, és nem befolyásolja a mellékvesékben lezajlott szövettani folyamatokat. Mivel jelenleg nem ismert, mi vezet egyes betegekben a hormontermelő sejtek malignus transzformációjához, a hormonális kezelés azt a veszélyt hordozza magában, hogy a tünetek átmeneti enyhülése mellett a daganatos szerv tovább növekszik.
A műtét elvileg a kóros szövetek teljes eltávolítását jelenti, de a jobb oldali vagy mindkét mellékvese érintettsége esetén ez nem feltétlenül kivitelezhető. Mivel adrenalectomiát követően a gonadotropok által okozott stimuláló hatás továbbra is fennáll, ez a későbbiekben a megmaradt mellékvese szövetek újbóli megbetegedését okozza.
Ha az ultrahang vizsgálat alapján a mellékvese jelentős megnagyobbodása, vagy daganatos elfajulásra jellemző szerkezetbeli eltérések láthatóak, a daganatgyanús szövetek lehetőség szerinti maximális műtéti eltávolítása, majd a kiújulás megelőzése érdekében deslorelin implantátum beültetése javasolt.
Ha a műtéti kockázat különösen magas, vagy a tulajdonos nem vállalja a műtétet, az esetek többségében a deslorelin implantátumbeültetése önmagában is enyhíti a tüneteket. Ez a megoldás választható abban az esetben is, ha az ultrahangvizsgálat alapján enyhe elváltozás látható. Ilyenkor viszont a mellékvese méretének és szerkezetének rendszeres ellenőrzése indokolt, és az ultrahangos kép jelentős változása esetén műtétre lehet szükség.
A szexuálszteroidok termelésének elnyomása mellett a betegség gyógykezelésének részét képezi a következményes problémák orvoslása, pl. a paraprosztatikus ciszták műtéti ellátása is.
A betegség általában lassú kórfejlődésű, a gyógyszeres és műtéti terápia időben megválasztott kombinációjával jól kezelhető, és több éves tünetmentesség érhető el. Ha a mellékvese elváltozása rosszindulatú, a kórjóslat a daganat tulajdonságaitól függ, amennyiben műtétileg nem eltávolítható, csak tüneti terápiára van lehetőség. A hormontermelés miatt kialakuló másodlagos problémák, mint húgyúti obstrukció és különösen csontvelő szuppresszió esetén a hosszú távú kórjóslat kétes.
A vadászgörények mellékvese betegségének megelőzésére célszerű a hajlamosító tényezőket lehetőség szerint csökkenteni. Műtéti ivartalanítás helyett elterjedt a GnRH analógok preventív alkalmazása az ivarzás elnyomására, de ilyen módon kezelt állatokban is megfigyelték a mellékvesék szövettani elváltozásait. Jelenleg nem rendelkezünk elég adattal, hogy a kémiai úton történő ivartalanítás hatását pontosan értékelni tudjuk, de úgy tűnik, biztonságosabb a mellékvese megbetegedése szempontjából a hagyományos, műtéti technikánál. A természeteshez közeli fotoperiódus biztosítható, ha vadászgörények számára részben szabadtéri vagy csökkentett fűtésű és megvilágítású tartóhelyet alakítunk ki.
Az inzulintermelő hasnyálmirigy daganat és a mellékvese megbetegedése mellett vadászgörényekben az egyéb endokrin kórképek ritkák.
A mellékvesék szövettani vizsgálata során elvétve a medulla daganatos elváltozása, pheochromocytoma is igazolható. Diabetes mellitus spontán megjelenése rendkívül ritka, több esetben leírták viszont nem megfelelően kivitelezett partialis pancreatectomia szövődményeként. A szakirodalom alapján a diabetes hosszú távú kezelése és az inzulin adagok beállítása nehéz. A szerző által látott egy spontán diabetesben szenvedő vadászgörény kezelését a tulajdonos nem vállalta. Vadászgörényben klinikailag megfigyeltek néhány esetben hypothyreosist, de jelen tudásunk szerint a betegség rendkívül ritka. Egy leírás ismert feltételezett hyperaldosteronismusról, pseudo hypo- és hyperparathyreoidismusról, illetve két pajzsimirigy carcinoma post mortem szövettani diagnózisáról.

Elérhetőségeink

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
                 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 

Messengeren is kereshet minket a kód beolvasásával, vagy kattintson a képre!

Adószám, számlaszám

Adószám: 18213609-1-11

Számlaszám: 11600006-00000000-49134391 Erste Bank

IBAN: HU17116000060000000049134391

 

Cím, elnökség

Székhely: 2890 Tata, Gesztenye fasor 43/3 3/1

Elnök:
Elsikné Snieder Katalin, +36/70 610-5453, snieder.katalin [kukac] gmail.com

Elnökségi tagok:
Bilicsi Erika, +36/20 446-5346, bilicsi.erika [kukac] gmail.com
Kun Zsanett, +36/20 583-0382, kunzsanett88 [kukac] gmail.com